2020. szeptember 21., hétfő

Ismerkedés a távcsővel.

 Telt az idő, és természetemből adódóan egy jobb "képű" távcsőre vágytam. A szakköri tagságnak rengeteg előnye van, melyek közül az egyik hogy néha hazavihettem egy-egy műszert kipróbálásra, és így gyarapíthattam a tapasztalatom és észrevételeim a különböző típusokkal. Így lett, hogy a jobb "képű" távcső továbbra is egy lencsés műszer képében lebegett a szemeim előtt, csak egy kicsit jobb műszaki tartalommal, kicsit jobb optikai tulajdonságokkal és egy jobb mechanikával. Ugyanis a stabil, precíz mechanika legalább olyan fontos (számomra ) a jó észleléshez mint egy jól beállított és karbantartott távcső. 

Így hát a 90/900-tól búcsút vettem és egy Celestron 102/1000 Fraunhofer refraktor tulajdonosa lettem, CG-4 mechanikán.  


A Vénuszt észleltem éppen

Nagy öröm volt, kiváló műszer! Óriási kedvvel állítottam fel minden alkalommal a kertben vagy a közsgégünk határában amikor alkalmam volt használni. Ekkor már jócskán gyarapodott a tudásom a szakszavakat illetően. Megismerkedtem az égi mechanikával, alapvető fogalmakat és járdacsillagászatkor fontos tudnivalókat tanultam meg. 

Tószeg határában


Aztán az első DSLR! Hú mekkora élmény volt a mobiltelefonos fotózáshoz képest. Az éjszakai fényképezéshez elengedhetetlen a nagyobb szenzorméret, cserélhető látómezejű objektívek, nyers fényképek amiket aztán utómunkákkal szép, esztétikus asztrofotóvá vagy asztro tájképpé lehet javítani.

 

                                                                          Az Orion köd 

Elkezdtem "lőni" mindenre ami elég fényes volt és könnyű célpont: Androméda galaxis, Orion-köd, Fiastyúk, Perzeusz ikerhalmaz, Hold, Tejút és ISS :) Volt itt minden, de legfőképp szenzorzaj a képeken, mert a szemét is kinyomtam annak az átkozottnak csakhogy egy kicsit jobban "jöjjön" a Tejút sávja vagy a Fistyúkban a kék ködösség :) Rengeteg gyakorlás, tapasztalat és szabadidő kell egy jó fénykép elkészítéséhez... (nekem mai napig nem jött össze 2020.09.21.)
Szerencsére nemnagyon szegte kedvem egy-egy fotózás szempontjából sikertelen este, ha mást nem, tapasztalatot mindíg nyertem. Így volt ez az alábbi kép elkészültekor is, amikor egy Sigma 150-500mm zoom objektívet próbáltam ki nagy reményekkel asztrofotózásra. A célpont magasan a fejem fölött volt, az objektívet pedgi nem lehetett rögzíteni a beállított zoom állásban. A legnagyobb nyugalommal elkezdtem a célpontot fotózni 25 másodperces expókkal, majd 2 óra fotózást követően, megnéztem az első képet... Az objektív összecsúszott a frontlencse súlyától, emiatt természetesen elment a fókusz is és az összes felvétel kuka lett. Pontosabban ezt az egyet meghagytam, éppen azért hogy emlékeztessen hogy az első kép után ellenőrizzek újra minden beállítást, és csak utána folytassam. Tégy így Te is, ha nem akarsz ilyen hipertér ugrás expót :)


2020. szeptember 8., kedd

A történet folytatódik!

 Üdvözlet!

Folytatom hát a történetem  melynek kezdetén járunk még igencsak, s melynek helyszínéül a szolnoki 24 emeletes társasház teteje szolgált. Itt találkoztunk minden Pénteken este 19 órától, aztán nyomtuk kifulladásig. Egyre jobban megtetszett a csillagászat, a természettudományos része is de ugyanúgy a távcsövek és a kütyük is izgalomba hoztak. Mindent ki akartam próbálni mindennel. Távcsőbe fotóztam telefonnal, ilyen olyan adapterrel, éjszakai fényképek telefonnal (ekkor még nem volt tükörreflexes fényképezőm), óriási élmények voltak számomra. Emlékszem amikor Február közepén fényes nappal megmutatta Szabi a Vénuszt, először szabadszemmel majd binokulárral. Ledobtam a láncot...

Van egy folyamata a (modern)amatőrcsillagásszá válásnak. Modern mert már a mobiltelefon is erősen a képbe jött. Szóval kezdetben az ember látja a nagy távcsöveket, mindenféle tudás nélkül megnézi a bolygókat, Holdat stb. Ezután eszébe jut, hogy ezt bizony fotózni is lehet ám telefonnal! Aztán van aki itt leáll és marad a telefonos Holdfényképezésnél, mindenféle konkrét észlelési terv nélkül, és van akit egy kicsit mélyebben is megmozgat a dolog. Kiváncsibbá teszi. Van az a mondás: "Minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud"

Velem is így történt, kiváncsi lettem hirtelen hogy mik is vannak ott fent, és mit lehet látni. Jött ugye először a Vénusz, fényes nappal! Majd a Jupitert is megfigyeltük, bár túl sok részletet nem észleltük a kék égi háttér miatt.


A keresőtávcsőben a Vénusz
A keresőtávcsőben a Vénusz


Vénusz észlelés a tetőn. Szabolcs és Én.  2017 Február közepe, a távcső egy Zeiss 63/840 lencsés.

Aztán voltak ugye a klasszikus objektumok, mint az Orion-köd, Jupiter és holdjai: 


Az első komoly fotó amin a nevem is szerepel, nagyon büszke voltam :)








Az Orion a fejem fölött, egy 127-es "Maki" a hátam mögött :)


 
Aztán eltelt néhány hét és ahogy a nagykönyvben megvagyon írva, eldöntöttem hogy nekem is kell egy műszer. Sokat nem kellett gondolkodnom a típuson mert szerencsére a szakkörben többfélét is ki tudtam próbálni. Maksutov-Cassegrain, Newton, lencsés rendszerűek közül nekem a lencsés képe tetszett a legjobban. Mákom volt hogy pont egy Zeissbe tudtam a szememet mereszteni, így ugyani a legjobb kontrasztot és élességet láthattam. Így hát egyértelmű volt hogy én is lencséset szeretnék, no nem egy Zeisst. Csak egy olyan olcsóbbat amit ha megunok akkor még nyugodt szívvel és kevés bukóval tovább adhatok, nem így lett...

Egy SW 90/900-as lett életem első távcsöve egy EQ2-es mechanikán. Na itt aztán beindult a buli. 






Természetesen fényképeztem is ahogy tudtam.

Aztán megvolt az első okulárfüstölés is, Napészlelés fólia nélkül című műsorunkban: 


Óriási öröm volt az új műszer. Rendszeresen észleltem vele a bolygókat és a Holdat illetve a Napot is, de csak fóliaszűrővel :)

2020. szeptember 5., szombat

Találkozásom a csillagnézőkkel

Szia! Első bejegyzésemet olvasod épp, melynek témája a megismerkedésem a csillagászattal. 

2017 Január 3.-a volt az a felejthetetlen nap, amikor ellátogattam a szolnoki 24 emeletes társasház tetejére, a szakkörhöz. Akkoriban a fényképezés érdekelt igazán, és kiváncsi voltam hogy milyen fotót lehetne onnan fentről, a "toronyból" készíteni. Keresgéltem kicsit a Facebookon, és eljutottam Szabolcshoz, aki a szakkör vezetője és akivel azóta is igenjó barátságot ápolunk. 

Szóval aznap elég ideges voltam mikor a liftbe léptem. Elképzeltem milyen nagyszakállú, szemüveges idős emberekkel fogok ott találkozni. Biztosan térképeket forgatnak, méricskélnek,számolnak, én pedig majd csak ott állok és mukkanni sem tudok. Szerencsére nem így lett, öregek sem voltak és szakállasok sem, illetve egy csomó kérdés merült fel bennem a távcsövek láttán. Szóval nagyon pozitív és meghatározó élmény volt, ami azóta is tart és adja az energiát a késői lefekvésekhez és a korai felkelésekhez hogy minél több érdekességet vehessek szemügyre az égbolton...  

Azon az estén még leginkább a fényképezgetéssel voltam elfoglalva és a panorámában gyönyörködtem. Lenyűgözött amit láttam. A csillagászati kifejezésekből semmitsem értettem, gyakorlatilag tudatlanul bámultam a távcsőbe az este folyamán. Nagyjából hajnal 3 óráig maradtam, aztán hazafelé az úton már azt találgattam hogy mikor tudok visszajönni a toronyba. A kiváncsiság és a szakköri tagok lelkesedése magával ragadott! Nagyonjól éreztem magam.




           


Ismerkedés a távcsővel.

 Telt az idő, és természetemből adódóan egy jobb "képű" távcsőre vágytam. A szakköri tagságnak rengeteg előnye van, melyek közül a...