Telt az idő, és természetemből adódóan egy jobb "képű" távcsőre vágytam. A szakköri tagságnak rengeteg előnye van, melyek közül az egyik hogy néha hazavihettem egy-egy műszert kipróbálásra, és így gyarapíthattam a tapasztalatom és észrevételeim a különböző típusokkal. Így lett, hogy a jobb "képű" távcső továbbra is egy lencsés műszer képében lebegett a szemeim előtt, csak egy kicsit jobb műszaki tartalommal, kicsit jobb optikai tulajdonságokkal és egy jobb mechanikával. Ugyanis a stabil, precíz mechanika legalább olyan fontos (számomra ) a jó észleléshez mint egy jól beállított és karbantartott távcső.
Így hát a 90/900-tól búcsút vettem és egy Celestron 102/1000 Fraunhofer refraktor tulajdonosa lettem, CG-4 mechanikán.
A Vénuszt észleltem éppen
Nagy öröm volt, kiváló műszer! Óriási kedvvel állítottam fel minden alkalommal a kertben vagy a közsgégünk határában amikor alkalmam volt használni. Ekkor már jócskán gyarapodott a tudásom a szakszavakat illetően. Megismerkedtem az égi mechanikával, alapvető fogalmakat és járdacsillagászatkor fontos tudnivalókat tanultam meg.
Tószeg határában
Aztán az első DSLR! Hú mekkora élmény volt a mobiltelefonos fotózáshoz képest. Az éjszakai fényképezéshez elengedhetetlen a nagyobb szenzorméret, cserélhető látómezejű objektívek, nyers fényképek amiket aztán utómunkákkal szép, esztétikus asztrofotóvá vagy asztro tájképpé lehet javítani.
Az Orion köd
Elkezdtem "lőni" mindenre ami elég fényes volt és könnyű célpont: Androméda galaxis, Orion-köd, Fiastyúk, Perzeusz ikerhalmaz, Hold, Tejút és ISS :) Volt itt minden, de legfőképp szenzorzaj a képeken, mert a szemét is kinyomtam annak az átkozottnak csakhogy egy kicsit jobban "jöjjön" a Tejút sávja vagy a Fistyúkban a kék ködösség :) Rengeteg gyakorlás, tapasztalat és szabadidő kell egy jó fénykép elkészítéséhez... (nekem mai napig nem jött össze 2020.09.21.)
Szerencsére nemnagyon szegte kedvem egy-egy fotózás szempontjából sikertelen este, ha mást nem, tapasztalatot mindíg nyertem. Így volt ez az alábbi kép elkészültekor is, amikor egy Sigma 150-500mm zoom objektívet próbáltam ki nagy reményekkel asztrofotózásra. A célpont magasan a fejem fölött volt, az objektívet pedgi nem lehetett rögzíteni a beállított zoom állásban. A legnagyobb nyugalommal elkezdtem a célpontot fotózni 25 másodperces expókkal, majd 2 óra fotózást követően, megnéztem az első képet... Az objektív összecsúszott a frontlencse súlyától, emiatt természetesen elment a fókusz is és az összes felvétel kuka lett. Pontosabban ezt az egyet meghagytam, éppen azért hogy emlékeztessen hogy az első kép után ellenőrizzek újra minden beállítást, és csak utána folytassam. Tégy így Te is, ha nem akarsz ilyen hipertér ugrás expót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése